2025. február 9-én a Hollandi cukrászdában ültem, és nem tudtam elfogyasztani a narancsos trüffelt, amit kértem.
Lüktetett a halántékom a dühtől, és ökölbe szorult a kezem.

Minden alkalommal összeomlok, amikor megkapom a szerkesztő levelét, de csak azért, mert alapos munkát végez.

Tudod, mi történik a kéziratoddal, miután elkészül az első változat?

Az erdőben egy fát keresek,
a kitaposott utat csipkebokrok lepték el,
gyümölcsmúmiák billegnek az ágakon,
a bokámig ér a sár.
Traktornyomok lettek ott,
ahova a lombok árnyékot vetettek,
az égig nyúló törzsek helyén
rönkök lettek a fák koporsói.
A vékonyabb és vastagabb évgyűrűk váltakoznak,
mint bakelitlemezen a sávok,
az erdő hangját őrzik....

Egyedül jöttem,
ujjaim között súlyos sugarak szűrődtek át,
a fény már nem melegített,
élettelenül hullott ki a tenyeremből
három milliárd szívdobbanás.

– Tetszeni fogok neki? – kérdezte Ariel, ahogy megpördült a fehér ruhájában. Úgy hullámzott a tüll, mintha nyári szellő lebegtetné meg a margarétát a mezőn.

Tündöklő fényed első érintésétől