Reményadó

András ma sem nyerte meg az ötöslottót.

Csalódott, ugyan elvitték, de neki még egy találata sem volt.

Ledobta a szemüvegét a konyhaasztalra, a vasárnapi rántotta mellé, aztán megnyomkodta az orrnyergén a szemüveg által elnyomott bőrt.

Ez volt az 1507. sorsolás, amin nem nyert.

'88 óta játszott, amióta összeházasodtak Marikával.

András összegyűrte az öthetes szelvényt és a kukába dobta.

Megkönnyebbült, a szelvénye pont ezen a napon járt le, nincs annál nagyobb tragédia, amikor az öthetes szelvénye első hetében viszik el a főnyereményt, ugyanis András ilyenkor ki szokott hagyni pár hetet. Elmondása szerint ilyenkor keveset lehet nyerni.

Kétszázmillió forint. Andrásnak több mint húsz évébe telt a Kandó Kálmán Szakközép portásfülkéjében összeszedni ennyit, a hétvégi maszekokat is beleszámítva. Közben elviselte, hogy a diákok "por-táskefejnek" csúfolták, ráadásul nem tudta azonosítani, melyik brokkolihajú volt a tettes.

De kétszázmilliót könnyű eltapsolni, mondta mindig Marikának.

Kétszázmillió még arra sem lenne elég, hogy az összes gyerekének lakást vegyen.

Hogyan válassza ki egy apa a kedvenc gyerekét? Vagyis András a legkisebbet szerette a legjobban, de ezt hogyan is mondhatná a többiek szemébe?

Marikával nem éltek rosszul. Volt egy háromszobás lakásuk, ahol már csak hárman laktak: ők ketten és a legkisebb fiuk. A másik kettő már kirepült.

A legkisebb születése óta ugyanazokkal a számokkal játszottak.

András nem hitt a gépi sorsolásban, azt akár szándékosan manipulálhatják, hogy olyan számsort kapjon, amivel nem nyer.

Bezzeg amikor a középső fia kérdezett vissza, hogy azt amúgy nem lehet manipulálni, hogy melyik számokat húzzák ki?

András erre csak annyit mondott: nem.

András elmondása szerint nem maga miatt játszott, hanem a családja miatt, holott amikor megkérdezték tőle, mi lenne az első dolog, amit csinálna, azt mondta, hogy felmondana a munkahelyén, és reggeltől estig csak a sporthíreket olvasná, és csak rejtvényeket fejtene.

András megdöbbenve olvasta, hogy az összes lottót elvitték, ráadásul a választások utáni héten.

Puffogni kezdett, talán a középső fiának igaza van, hogy elcsalták a nyereményt. De amikor beszéltek, hogy megvitassák az aheti összeesküvés elméleteiket, végül arra jutottak, hogy a sorsolást nem lehet manipulálni, de utólag kinyomtathatták a nyerőszámokat.

András csalódott lett. Arra gondolt, hogy ha befolyásolják a sorsolást, inkább nem ad fel többször.

Amikor elmondta a feleségének a döntését, Marika kezéből kifordult a serpenyő.

– Akkor mi lesz velünk? – kérdezte az asszony. – Mi lesz azzal az örömmel, amit akkor érzünk, amikor a sorsolástól sorsolásig azt tervezzük, hogy milyen házat vásárolunk majd a Dunakanyarban a nyolcadik emeleti csótánypanel helyett?

Andrást meggyőzte az asszony.

Nem azért játszottak, mert hittek abban, hogy valaha nyerhetnek, hanem mert két sorsolás között úgy álmodoztak, mintha már milliomosok lennének.

fejléckép: Adriaen van Ostade - A Lawyer in His Study