Öltönynadrág az 1-es villamoson

Az utas – Sár András üzleti elemző – éjszaka két órakor szállt fel az 1-es villamosra. Ginszagú volt a lehelete, mégis öklendezett, amikor megérezte a vizelettel keveredő tablettás bor bűzét. Részeg volt, ezért a zöld rendszámos Tesláját a Stadionoknál hagyta. Sajnált taxiért fizetni, ezért kénytelen volt elsüllyedni a tömegközlekedés mételyében. A jegyét a kezében szorongatta, de nem lyukasztotta ki. A szag egy mustárszínű kabát mögül érkezett; nem nézte meg, hogy a foltos textilhez tartozik-e arc, mert rettegett attól, hogy igen.

A hajléktalan – akit régen Puporkának szólított az édesanyja, amíg a szipuzástól le nem állt a veséje – felhorkant, öblöseket köhögött, végül az üzleti elemző lábánál landolt az aranyló anyag. Puporka sokat ivott, mert olyan fekhelyet bérelt az aluljáróban, ahol a kartondobozokhoz és az olajos rongyokhoz nem tartozott padlófűtés. Amikor Puporka ivott, akkor ideges lett, és belekötött azokba, akik öltönynadrágot viseltek, felhajtották az ingük ujját, és ahelyett, hogy luxusautójukkal utaztak volna haza, inkább az 1-es villamoson idegesítették fel őt. Amikor Puporka józan volt, elviselhetetlen gondolatok furakodtak az elméjébe; olyankor az asszonyára gondolt és a három pár 34-es tornacipőre, amit egy csepeli panelben hagyott maga után. Ilyenkor piálnia kellett, minél büdösebb volt Puporka, az emberek annál hamarabb nyomtak százasokat a kezébe. Nem azért, mert segíteni akartak, hanem azért, hogy megszabaduljanak tőle. Nem akartak arra gondolni, hogy milyen törékeny lábakon áll az életük.

Sár András nem tudta, hogy Puporka jobban undorodik az öltönynadrágjától, a felhajtott ingujjától és az érvényesítetlen jegyétől, mint ő az ammóniaszagú csövestől.

– Te nyakkendős pojáca, még lyukasztani sem tudsz? – horkant fel Puporka, holott neki jegye és vesztenivalója sem volt. Mit is vehettek volna el tőle? A kockás táskájában csak a kukából kiszedett sörösdobozok voltak. De Sár András sokat veszíthetett: ott volt a zöld rendszámos Teslája, az újépítésű háza a kertvárosi övezetben, a gyönyörű szőke felesége, aki annyira boldoggá tette őt, hogy mellette elegendő volt egyetlen szeretőt tartania – vele megtehette azt, amire a felesége nem volt hajlandó. A hajléktalan ismét krákogott, és Sár András lába előtt landolt egy újabb fénylő csillag.

Sár András úgy sétált el Puporka mellett, mintha a mustárszínű kabát mögött egy szalmazsák lett volna, egy szalmazsákkal pedig egy üzleti elemző nem áll le vitatkozni. A Bikás Parknál megnyomta a leszállásjelzőt, mert a hólyagja már szólította, és nem akart a villamoson egy szalmazsák szintjére süllyedni. Ahogy leugrott a járműről, egy félreeső utcába rohant. Egy épület mellett letolta a cipzárját, és a fehér falfelületre célzott, egy kört rajzolt a vizeletével a falra. Miután felhúzta a cipzárját, arra gondolt, hogy ezek a gusztustalan szalmazsákok nyilvános WC-nek használják a villamost. Sár András feltekintett az égre, a telihold fénye megvilágította az épületet; a harangtorony tetején meglátta a keresztet.

fejléckép: Alexis Arapoff - Tram to Versailles