Nagyi a szexshopban

Kasszás Erzsi mesélte, de a történteket egy lábfetisiszta, egy takarítónő és egy porszívóügynök is alá tudja támasztani. Mindannyian látták a nagyit. A főbejáraton keresztül érkezett. Feketében volt és vastag sárnyomokat hagyott maga után. Szemérmetlenül elsétált az olvasó szemüvegében a játékos ostorok és a szőrös bilincsek mellett. A két nő – a kasszás, mint a visszajáró és a takarítónő, mint egy felmosóvödör – elképedve álltak a pultnál. A lábfetisiszta szerint az egyik nő álla, mármint a nagyié, még koppant is a szocreál téglavörös csempén, amikor meglátta a tetemes kínálatot.

Az encsi plébánost ez nem érdekelte, azt mondta, hogy tíz Miatyánk és két Üdvözlégy lesz. De a tanúk, mind mást állítottak. Kasszás Erzsi azt mondta: tízezer ötszáz, a lábfetisiszta azt, hogy harmincnyolcas, a takarítónő szerint koszos mokaszin, a porszívóügynök szerint Kärcher.

– A híveim tiszta cipővel járnak a templomába – mondta a Plébános, de a tanúk (a visszajáró-Erzsi, a felmosóvödör-takarító és a Kärcher-porszívóügynök) állították, hogy a cipő sáros volt. A lábfetisiszta szerint a cipő harmincnyolcas, a kedvence. Odaértek a tett helyszínére. Elöl a két nő, a vádlijuk nyomában a lábfetisiszta, mögöttük a Kärcher-porszívóügynök.

A plébános keresztet vetett, amikor meglátta, hogy tékozló híve, becstelen játékszerek közé tévedt.

– Maguk ördögi eszközöket tartanak az üzletükben! – A plébános ismét keresztet vetett és szenteltvizet fröcskölt a kínálatra.

A porszívó-ügynök, akiknek a Kärchere a térdéig ért, vigyorogva összenézett a lábfetisisztával.

– Mennyei játékszerek – egybehangzóan felelték.

– Itt? Nagyi? – kérdezte a plébános kétségbeesetten, a Biblia szinte kifordult a kezéből.

– Sáros mokaszin – mondta a felmosóvödör-takarító a nyomokra mutatva.

– Harmincnyolcas – szólt a lábfetisiszta és a sárfoltok felett szippantott egyet.

– Kärcher – szólt a porszívóügynök és forró gőz kíséretében eltüntette a bizonyítékot.

– Tízezer ötszáz – szólt Kasszás Erzsi és rámutatott a legkisebb játékszerre a polcon.

– De hát a híveknek tilos!

– Tízezer ötszáz! – kiáltott vissza ismét kasszás Erzsi.

– Sáros mokaszin.

– Harmincnyolcas.

– Kärcher.

A Plébános gyomra összerándult a hír hallatán.

– Sáros cipő? – kérdezte rémülten a plébános. – A nagyi?

– A hívek tiszta cipővel járnak a mi templomunkba is – felelt a Kasszás Erzsi, mentegetve a nagyit. A plébános végigsétált az üzlet összes zugán, mindenhova szenteltvizet fröcskölt és millió keresztet vetett, a rózsafüzért már szinte szétmorzsolta a kezével, de a nagyi nem volt ott.

– Tíz Miatyánk és két Üdvözlégy – üvöltött a jelenlévőkre és kirohant az ajtón.

A pult alatti sártócsa fölött kuporgott a nagyi, a neonfényben megcsillant az olvasószemüvege.

– Tízezer ötszáz – mondta Kasszás Erzsi, amikor meglátta a nagyi kezében az eszközt.

– Kisebb nincs? – kérdezte, mire kihullott a kezéből az aprócska játékszer. – Megboldogult Pistám... – felelte bánatosan a nagyi és hozzávetőlegesen tíz centit mutatott a kezével, mire Kasszás Erzsi csak megrázta a fejét.

A vasárnapi misén a plébános nyilvánosan kinyilatkoztatta, hogy nem jár tíz Miatyánk és két Üdvözlégy a nagyinak. De csak az üzletben tudta mindenki, hogy miért nem. Tudta a visszajáró-Kasszás, a felmosóvödör-takarítónő, a lábfetisiszta és a porszívóügynök, hogy a megboldogult Pista nem volt szabvány méret.