A regényem

2025.01.16

Egy égő csipkebokor mögött álltam, amikor megpillantottam az igéző aranyhaját, de ekkor még nem tudtam, hogy egyszer én leszek az égő csipkebokor, egy asszony által elnyomott, üldözött személy. Ahogyan az ujjaival fésülgette aranyhaját, fokozatosan kibomlott előttem a cselekmény. A fehér bársonyruhája nedves volt a gondolatfolyamtól, de a történet fő szálait így is elrejtette előttem.

Azt akartam, hogy belém szeressen. De egyetlen érzést váltottam ki belőle: a közönyt. Szégyenlősnek tettette magát, a fő cselekményszálakat elrejtette, de a vizes fehér ruhájában mégis lecsupaszítva állt előttem.

Minden este hat órától visszatértem az égő csipkebokorhoz, és a gondolatfolyamban ott fürdőzött a lány. Csak tollal lehetett megérinteni a testét, amelyen a tinta azonnal foltot hagyott. Az első hónapokban minden éjszakát vele töltöttem; hétről hétre egyre hosszabbak lettek az éjszakák, és minél mélyebbre süllyedtem a regényben, annál rövidebbek lettek a nappalok. Csak én voltam, a papír, a toll, és ez a túlvilági lány.

De minél többet írtam, a lány annál halványabb lett. Mire kiraktam a pontot a regény végére, addigra a lány eltűnt. Vissza akartam őt szerezni, arra gondoltam, ha ismét foglalkozom a regényemmel, akkor visszatér hozzám, ezért elkezdtem átdolgozni azt.

Hétről hétre egyre kevésbé emlékeztem a lányra, csak papírlapok maradtak meg belőle. Szerettem volna, ha a szöveg olyan kecses és karcsú, mint a lány, ezért kihúztam belőle a szavak egyharmadát. Szerettem volna, ha a regényem olyan feszes, mint a lány, így sűrítettem a mondandómat. Szerettem volna, ha a regényem cselekménye olyan lineáris, mint amilyen egyenes volt a lány gerince. Szerettem volna, ha legalább olyan szórakoztató a regényem, mint amennyit én szórakoztam, amikor a lánnyal voltam. Szerettem volna, ha olyan mélység szerepelne a könyvben, mint amilyen mélyre én zuhantam, amikor eltűnt a lány az életemből.

Hiába dolgoztam napról napra, hétről hétre egyre többet a regénnyel, a lány nem tért vissza hozzám. A regényt megszerkesztették, korrektúrázták és betördelték. Mire nyomtatásba került, a lányt végleg elvesztettem a gondolatfolyamból.

Attól kezdve a lány már nem volt az enyém; attól kezdve a lány az olvasóké lett. 

fejléckép: Matthijs Maris - Dutch veiled lady