A Bugyitolvajok
A szender, kihasználva a nap utolsó sugarait, az utolsó csepp nektárt szívta ki a petúnia tölcséréből. A vörös hajú lány hajszálai lángoltak a lenyugvó nap fényében, ahogy fehér pólójában a szárítókötélről szedegette a frissen mosott pamut- és csipkeruhákat. Mindig a jól bevált sorrend szerint akasztotta ki őket a négysoros szárítóra: a külső szálakra kerültek a nagyobb ruhadarabok, bőrszoknyák és forrónadrágok, míg középre az áttetsző fehérneműk.
A fehér póló alatt, melltartó nélkül, szabadon kirajzolódott formás alakja, amit a drótháló mögül áhítattal figyelő fiúk különös érdeklődéssel követtek. Élvezte, ha megcsodálták idomait; ilyenkor forróság öntötte el, mégis mindig zavartan sütötte le a szemét, ha külsejét dicsérték. Miközben a bugyikat sorba hajtogatta – hétfő, kedd, szerda… – hirtelen észrevette, hogy a pénteki darab hiányzik.
Keresni kezdte a fűben a fekete bugyit, amely elöl áttetsző, hátul csipkés volt. Miközben befelé indult a házba, két figyelmes szempár követte minden mozdulatát: a fehér póló alatt ott villant a játékos rózsaszín bugyi a szárítóról, amit éppen leemelt.
– Ez a lány egy istennő – mondta Jani, akinek arcán épphogy kezdett pelyhedzeni a borosta, miközben elégedetten szorongatta a fekete bugyit.
– Jó lesz majd csúzlinak – szakította félbe a pehelyszőrű világbajnokot Feri, és kirántotta Jani kezéből a "szent" ruhadarabot.
– Feri, ne beszélj ostobaságokat, nem gyerekjátékokra gondoltam, hanem férfias dolgokra – helyesbített Jani.
– Hát, mit csináljunk vele? Próbáljuk fel? Rajtam biztos furán mutatna ez az áttetsző anyag – nevetett Feri.
– Rád talán passzolna, Jani, hiszen olyan nyurga vagy.
– Feri, komolyan mondom, nem gyalázhatjuk meg. Különben is, kellemes öblítőillata van.
– Ez csak Coccolino, olyan, amilyet a nagyi is használ.
– Nézd már, te bugris! Nem azért lopkodnak a férfiak fehérneműt, hogy aztán nagyi öblítőjéhez hasonlítsák, sem azért, hogy felpróbálják vagy csúzlizzanak vele!
– Felnőtt férfiak tényleg bugyit lopkodnak? Tudod, Jani, ettől kicsit megfájdult a gyomrom. Inkább visszatenném. Mi lesz, ha lebukunk? Marika anyja az igazgatónk a suliban… Ha kiderül, tuti, hogy intőt kapunk!
A sövény mögött hallani lehetett a két ügyetlenkedő fiú mozdulatait. Marika észlelte a neszezést, és a felmosóvödör forró vizét a bokorra irányította. A fiúk, mint a mérgezett egerek, azonnal kiugrottak a fedezékükből.
– Marika! Micsoda véletlen, hogy épp erre jártunk! Így legalább visszaadhatjuk a Coccolino illatú fehérneműdet, amit ez a vad nyári szellő fújt el – mentegetőzött Feri, miközben nagy óvatossággal visszatekerte a fekete bugyit Marika felé, és a kerítés fölött átdobta neki a "szél sodorta" kincset.
fejléckép: Marie Egner - Drying landry