Csótányok a Tiszta Faliszőnyegek Minisztériumában

Leila már óvodás korában is köztisztviselőnek öltöztette a barbie babáját. Egy álom vált valóra, amikor egy minisztériumban tölthette le a szakmai gyakorlatát. Nem is akármilyenbe került, a szakpolitika által a legnívósabbnak ítéltbe, méghozzá a Tiszta Faliszőnyegek Minisztériumába. Leila a titkár mellett púderrózsaszín kosztümjében és taktikai körömcipőjében foglalt helyet. Leila gondosan fülelt az ajtónál, ugyanis a szomszédos szobában a Tiszta Faliszőnyeg Ellátás biztonságáért felelős államtitkár és két helyettese tárgyaltak.

Pontban tizenkét órakor Leila furcsa csipogásra lett figyelmes, de nem akarta szóvá tenni, mi van akkor, ha ez a hétköznapi munkazaj, még a végén ostobának tartják, amiért ismeretlen számára a Minisztérium fennkölt hangulata.

− Megkináljam kávéval őket? − kérdezte Leila, miközben egy stócba rendezte az asztalán heverő lapokat.

− Nem isznak, csak vizet − felelt a titkár és legyintett Leilának, aki folytatta az iratrendezést.

− Vigyek be vizet?

− Már egy héttel ezelőtt bevittem, az állóvíz biztonságos. − A titkár szavai visszhangoztak Leila fejében.

− Miről beszélgethetnek?

− A meghívó szerint a tiszta faliszőnyeg ársapkáról − olvasta fel a válaszát a titkár egy lapról.

− Talán ki akarják vezetni?

− A szakpolitika egyelőre még nem döntött, de érdekükben áll támogatni a kis tiszta faliszőnyeg árusokat.

− Hogyan?

− A szakpolitika minden kiesett eladás helyett ötven centet akar adni az árusoknak − mondta a titkár olyan hangnemben, mintha felolvasná a válaszát.

− Azt olvastam, hogy tiszta faliszőnyeg ellátási gondok vannak vidéken.

− A szakpolitika szerint a környező országokból felvásárolták az ársapkás tiszta faliszőnyegeket.

− Vigyek be rágcsálnivalót? − kérdezte Leila csillogó szemmel, mintha csak arra várt volna, hogy belessen abba a titokzatos univerzumba, ami az ajtó mögött várja.

− Egy hete vittem be a szendvicseket, az erjesztett sajtos szendvics a kedvencük.

− Mi lesz akkor, ha elfogy az összes tiszta faliszőnyeg, importálni fogunk?

− A szakpolitika szerint a hazai matyó mintás tiszta faliszőnyeg az igazi.

− Mikor ér véget a megbeszélés? − kérdezte Leila, ahogyan az ódon ajtóhoz lépett, csend volt, de mintha romlott hús szag áramlott volna ki a tárgyalóból.

− Nem tudom pontosan, a szakpolitika egy hete ülésezik.

− Nem kéne bemenni? Furcsa szagot érzek.

− Nyugodj meg, idővel hozzászokik az orrod.

− Azt állítják, hogy a piaci árnál alacsonyabb ár növeli a keresletet.

− A szakpolitika szerint a tiszta faliszőnyeg felvásárlás szándékos gerilla akció és a belföldi háztartások ellen irányul − felelt a titkár, arca az indulattól lett vörös.

− Jól vagy? Sötét pihék jelentek meg rajtad, mintha két csáp lógna ki a fejedből.

− Ne törődj ezzel, idővel hozzászoksz. − A titkár válaszát követően Leila motoszkálásra lett figyelmes az ajtó mögül.

− Lehet, hogy végeztek?

− Nem hiszem, az ilyen megbeszélések akár hetekig tarthatnak.

− A héten én sem kaptam tiszta faliszőnyeget az árusnál, de miután elárultam, hogy a Tiszta Faliszőnyegek Minisztériumában fogok dolgozni, a pult alól előrántott egyet a kisboltos − dicsekedett Leila.

− Ha tisztességesen betartod a szakpolitika akaratát, nagy jövő áll előtted −  felelt a titkár. Madarat lehetett volna fogatni Leilával a választ hallva.

− Biztosan jól érzed magad, nem akarsz egy kicsit lepihenni? Ez a kemény pajzs réteg a fejeden, a rágód... és milyen nagy szárnyaid nőttek! Nem értem a csipogásod, mit szeretnél mondani? Ez a szakpolitika kódnyelve és az öltözéked pedig az álca? Hogyan dolgozzak, ha nem értem, amit mondasz nekem? Te jó ég, az én végtagjaim is ízekké változtak és a karjaimat sűrű sötét szőr lepte be, kemény szaru borítja be a testemet, a rózsaszín kosztümöm széthasadt rajtam, már csak a körömcipőmben tipegek! Mi történt velünk?

fejléckép: John George Wood - Stag Beetle, and Longicorn Beetle (1898)