Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Hamarosan ismét a jóbarátainkkal lehetünk, de nem csak a karantén időszak feloldása miatt, hanem a sorozat színészei összeülnek egy kötetlen beszélgetésre a színfalak közé idén májusban. Ennek örömére, hogyan is ünnepelhettem volna másként, mint elolvastam Saul Austerlitz könyvét A Jóbarátok-generációt. A könyv azt a folyamatot hívatott bemutatni, hogy a sorozat milyen szerencsés együttállásnak és a rendezők, szövegírók, dramaturgok perfekcionalista munkájának, illetve a megfelelően kidolgozott karaktereknek és színészi munkának köszönheti a sikerét. Inspiráló volt látni, hogyan lettek az ismeretlen színészekből fényesen ragyogó csillagok. Ami engem különösen meglepett, hogy a politika és a közélet, milyen módon bírálta és olykor befolyásolta a sorozat tematikáját. Gyakran érte vád a sorozatot azért, mert az etnikai kisebbségek nem kerültek reprezentálásra, vagy éppen szexistának tituláltak egyes rosszul, vagy talán inkább túl jól sikerült poént. 

Fő mondanivalója a könyveknek szubjektív pontozás:

A könyv azt az alkotói folyamatot hívatott bemutatni, ahogy a semmiből unikálisat és időtálló értéket jelentő sorozatot, hogyan tudtak akkoriban létrehozni és mi volt a megalkotók motivációja, a munkafolyamatok, hogyan kerültek felbontásra, ahhoz hogy a sorozat megőrizze a hitelességét. Nem bírtam letenni a könyvet, így maximálisan magával ragadott a mű, természetesen főleg azok számára élvezetes a könyv, akik ismerik és szeretik a sorozatot. A legnagyobb hozzáadott értéke a munkának az volt, hogy a háttérfolyamatokba is betekintést nyerhettünk, illetve emögül a szemüveg mögül a háttérmunka is fókuszba került. 

Olvasmányosság: 10/10

Tartalom: 10/6

Újdonságérték: 10/6*

*Pontrendszer az alábbiak szerint alakul

• Olvasmányosság: mennyire vitt magával a történet.
• Tartalom: mennyi kis csírát ültetett el bennem a könyv, mennyire jött át a fő üzenet.
• Újdonságérték: Mennyire volt unikális az adott mű, tematika, tartalom, stílus, formai jegyek alapján