Rettegés a HIVAtaliktól
- Következő! - üvöltött a hang az áttetsző üveglap mögül, így jelezve számomra, hogy én vagyok soron. Odasompolyogtam behúzott nyakkal, igyekeztem eleget tenni az érdes hang parancsának.
A hivatalban ugyan volt ügyfélhívó, de az a mai napon - úgy mint az év többi napján - nem üzemelt, állítólag meghibásodott. A beruházást követően derült ki, hogy az ügyfelek edukálására van szükség ahhoz, hogy a bőséges szolgáltatásportfólióból (a számosságát nevezzük háromnak), képesek legyenek kiválasztani azt az egyet, amire szükségük van. Ugyan nem bizonyítható, de nekem már a kezdetek óta volt egy sanda gyanúm, hogy az ügyfélhívó szándékosan lett üzemen kívül helyezve, ugyanis a gép rendeltetésszerű használatához szükség lett volna egy gombnyomogató kollégára is. Hosszas költség-haszon elemzések hatására születhetett az az eredmény, hogy nem biztos, hogy szükséges a lézengő ügyfelek miatt, az egyablakos kiszolgáló-rendszer mellett a Gombnyomogató Marci bérét is fizetni.
- Szeretnék társadalombiztosítást kötni - halvány, visszafogott egérhangon szólaltam meg, mert tudtam, hogy a hivatalban az ügyintézők a lehető legkevesebb munkát, az ügyfél számára a lehető legkörülményesebb módon igyekeznek elvégezni. A stratégia világos volt. Minél körülményesebb a folyamat annál valószínűtlenebb, hogy újra őket keresed majd a felmerülő nehézségek esetén.
- Minek? - morgott a vastagkeretes pillangószemüveg mögül egy ősz hajú, pink rózsaszín rúzzsal kikent középkorú nő.
- Mert szükséges, ahhoz hogy dolgozhassak - igyekeztem a lehető leghiggadtabban válaszolni, de éreztem, hogy ökölbe rándul a kezem.
- Lassan már negyven, talán eddig nem dolgozott? - gúnyolódott rajtam, miközben megigazította azt az otromba szemüvegét.
- Külföldön dolgoztam.
- Van már belföldi munkahelye? - folytatta a kínvallatást.
- Van.
- Hozott egy munkáltatóit?
- Nem, mert amíg nem vagyok biztosítva, addig nem tudnak velem szerződni - némi felháborodással a hangomban reagáltam az ostoba kérdésére.
- Sajnálom, de addig nem lehet biztosítása, amíg nincs munkahelye - válaszolt örömtelien, hiszen akkor úgy érezte sikerült nem megoldania a problémámat és hozzátette: - Hozott lemondó nyilatkozatot a korábbi biztosításáról?
- Nem. Ugyanis ők azt mondták, hogy előtte új biztosítást kell kötnöm, mielőtt megszüntetik - panaszoltam.
- Az ottani ügyintéző rosszul tudja, amíg van egy másik országban biztosítása, addig nem köthetünk önre egy másik biztosítást - ekkor már mérhetetlen nagy késztetést érezem arra, hogy átnyúljak az üvegfalon, és leverjem azt az idegesítő szemüvegét.
- Az ottani hivatal állaspontja szerint, addig nem szüntethetik meg, amíg nincs egy másik élő biztosításom. - próbáltam higgadtságot erőltetni a hangomba.
- De addig én sem adhatok önnek biztosítást amíg van másik - szólt vissza a vastagkeretes szemüvegben fennhéjázó, kioktató és szinte örömtelinek mondható hangon a pink rúzzsal kimázolt bosszantó nő, én pedig akkor értettem meg igazán, hogy miért szereltek fel üvegplexit az asztalára.