Hupikék lesz - (a papucsok riasztó közelgése)

Éppen egy nedves törölközőn ücsörögtem és vígan nyalogattam a hupikék törpikékből készült fagylaltomat. A törpbuké leginkább citromra emlékeztetett, nem is gondoltam előtte, hogy ilyen savanyúk ezek a töpörödött törpicsekek. Egy fűzfa alatt nyújtóztam és igyekeztem elterelni a figyelmemet a strandszezon megterhelő nyomásáról.

Lehunytam a szemem, a távolból hallatszott, ahogyan egy rönknagyságú test a tóban landol, majd egy kifejlett tölgyméretű entitás követte az útját, ezzel többszörösére fokozva a fürdőruha seggbevágási erejét. A tóból kibuggyanó víz arcon csap és váratlanul rántja ki a mancsomból a törpsűrítményt, az ostyából a gyepre szivárog az áldozataim kék vére.

A szemem ismét kinyílt és ekkor szembesültem a lankasztó valósággal. Izmos lufilány ácsorog előttem, befeszített bronz végtagokkal. Szoláriumszinű teste barna márványként ragyog a lombkorona alatt, a két kis háromszög mögött óriási görögdinnye csapódik össze, ahogyan komótosan cammog előttem. Kacsaszáján a bőrtónusánál három árnyalattal világosabb szájfény villan meg. 

Elindul felém, hallani lehet a papucsok riasztó közelgéségét, ahogyan lendületesen pumpálja a talajt a lábbelijével. Minél közelebb ér hozzám, én annál hasznavehetetlenebbnek érzem magam a meztelencsigára emlékeztetőt, fehér, puhatestemmel.

Megszületik bennem az elhatározás, hogy tényleg belehúzok és jövőre meg fog születni az áhított bikinibody. Elsétál mellettem, követem még a feszes testét a tekintetemmel, amely végül átlépi a pottyantós láthatatlan küszöbét és magára zárja az faajtót.

Bámulok néhány percig némán. Felállok, lépek néhány métert és megszólalok:

- Két hupikék lesz.