Hónius közepe

A fölém magasodó hónaljból szivárogtak a verejtékcseppek, amelyek lassan elérték a homlokomat. Igyekeztem kitérni az izzadság monszun elől, de ezt valljuk be, nehéz volt kivitelezni a tikkasztó hőségben a csurig tömött buszon.

Minden hónalj bepárásodott a melegben.

Mindösszesen két lehetőségem marad, vagy felülmagasodom a hónfitársak fölött, vagy én tömítem el a pórusaikat a verejtékemmel.

Hónalj nem maradhatott szárazon ebben az időben.

A levegő sűrű volt, a távolból közeledő légy komótosan verekedte át magát az izzadtságtól összeragadt százlábú tömegen.

A combjaim összeértek és a súrlódási erőtől kidörzsölődtek, kipirultak.

Már csak egy megálló választott el attól, hogy kiszabaduljak ebből a hónalj tömlöcből.

A légy zümmögése egyre közelebb ért hozzám, a felém magasodó hónalj pedig egyre erősebben permetezte felém a verítékét.

A légy ráröppent a nózimra.

A tenyeremmel adtam egy fülest az orromnak, a légy megmenekült, a szaglószervem pedig sajogva folytatta az útját a kijárat felé.

Leszálltam a járatról, akkor már kikerültem a friss levegőre, amennyire csak frissnek mondható a fullasztó forróság. Végigsétáltam az utcán, a kávézó terasza ott állt egyenesen velem szemben, helyet foglaltam az egyik raklapokból készült asztalkánál, vártam. A perzselő hőség körbejárt mindent, éreztem, hogy a hátamon végiggördülnek az izzadságcseppek. Regina még nem volt sehol, ezért rendeltem egy rozéfröccsöt, ami megspórolta nekem annak az eldöntését, hogy vöröset, fehéret, vagy csak szódát szeretnék inni.

A döntésképtelenségem mellett a rozéfröccs mindig a nyarat juttatta eszembe, szódával, szívószállal, néha kis esernyővel a tetején, ma szerencsés napom volt, kaptam egy narancs színűt, hamarosan befeküdt alá hűsölni a kedves légy is, én pedig megpróbáltam elriasztani a poharam közelségéből.

Regina ekkor még nem volt sehol, holott lassan fél órája vártam, tehát egy kiürült rozéfröccs óta. Bánatomban összebarátkoztam a léggyel, így már nem is akartam őt elijeszteni a poharam környékéről, mert annyira magányos voltam.

A másik asztalnál üldögélő pali felé terelődött a tekintetem.

Ismerős volt az alak, először nem tudtam, hogy kiről van szó, de egymásra tekintve egyszerre nyilallt belénk a felismerés. Mi ismerjük egymást. Intettünk, majd az ismerős, akinek természetesen a neve továbbra is a homályba burkolózott, odalépett hozzám.

- Miújság van veled, helyet foglalhatok? - bólintottam és leült velem szembe, a raklapból összetákolt székre.

- Várom a barátnőmet, de úgy tűnik, hogy még nem találta meg az óráját. Veled mi a helyzet?

- Micsoda véletlen, én pedig a barátomra várakozom. Megeshet, hogy együtt mentek valahova? - vigyorogva szólt hozzám és elkezdte az egyik kezéből a másikba átrakosgatni a sörös üvegét.

- Ha ismernéd őt, nem mernél ilyen merész kijelentést tenni, Regina irtó veszélyes csaj, a múltkor egy koncerten, lefejelt egy férfit, mert megérintette a vállát a kabátján keresztül.

- Te jó ég, remélem nem leszek abúzus áldozata, amiért bemelegítettem a székét.

- De komolyra fordítva a szót, miújság van veled?

- Még mindig annál a logisztikai cégnél dolgozom - válaszolt lehangoltan.

- Ott melózol azóta is? - reagáltam hirtelen, ugyanis ekkor ugrott be, hogy kiről is van szó. Zoltánról, akivel szaktársak voltunk, de igazából csak távolról ismertük egymást, majd én is ahhoz a logisztikai céghez mentem dolgozni ahova ő, de ott sem beszélgettünk túl gyakran.

- Lassan öt éve vagyok ennél a cégnél, de gondolkodom már a váltáson, hiszen valljuk be, jó lenne valami mást, eddig ismeretlent tapasztalni.

- Én hamar ott hagytam, akkoriban még azt hittem, hogy az abnormális, hogy az elvégzett munka pozitív visszajelzés nélkül marad és te csupán egy droid vagy, akinek csak dorgálás jár, meg jutalomként extra kevés széppénz a kártyáján.

- Nem egészen értem, hogy mire gondolsz.

- Arra, hogy az összes munkahelyemen olyan személyek kerültek vezető pozícióba, akik alapvetően nem voltak alkalmasak arra, hogy vezető tisztséget töltsenek be, mert nem abban voltak érdekeltek, hogy a munkafolyamatok kiegyenlítésre, a munkatársak segítésre kerüljenek, hanem abban, hogy azok a dolgok kerüljenek elvégzésre, amellyel összefügg a menedzseri jutalmuk. Persze könnyű nekem az ő működésüket bírálni, hiszen én csak asszisztens voltam a cégnél. Te most mit csinálsz ott?

- Részlegvezető vagyok - válaszolt nevetve, de nem tűnt sértődöttnek, közben a légy is felröppent a poharam széléről és vidáman körözött felettem és az idegenverejtékkel átitatott hajam felett.

- Vezetőként nehéz úgy lavírozni, hogy a munka is el legyen végezve, a kollégák is elégedettek legyenek, én is jól járjak és emellett ne omoljak össze. Sajnos erre kevés ember képes, néha elbizonytalanodom, és arra jutom én sem vagyok alkalmas vezetésre. - Egy pillanatra csend támadt, még a légy sem zümmögött körülöttünk, ekkor érkezett meg Regina az asztalunkhoz, köszöntöttem.

- Ne haragudjatok, elfelejtettem elindulni - hangzott el egy kifogásolható kifogás és leült a harmadik székhez.

- Engedd meg, hogy bemutassam neked - köszörültem a torkomat, mert bizonytalan voltam, de hozzátettem: - Zoltánt.

- Bocsánat, Armandnak hívnak.

- Armandnak? Nem ismerek egy Armandot sem...