Csecsemővásár

Elsétáltam a tarjáni piacon a káposztáshordók és a karácsonyfák között, amikor megdöbbenve megpillantottam a kartondobozokban visító újszülötteket. Tudtam, hogy nekem is kell egy. Ugyan Black Friday alkalmából az Alza is hirdetett portoricói csecsemőket, de minden tájékozott fogyasztó tudja, hogy rájuk kisebb a kereslet. Régóta ámulattal nézem az ismerősök karácsonyi baba-mama fotósorozatait: a Mikulás-sapkás, ujját szopizó kisded mellett ott áll az anyuka rubinvörös ruhában, hullámos fürtökkel és karcsú derékkal.

A vásárolt csecsemőkre egy év garancia jár, de sajnos az értékük napról napra csökken. Érthető, hiszen három év felett már az árvaházban sem kelendő egy gyerek. A vásárolt újszülötteknek számtalan előnyük van: elkerülhetők a szüléssel járó komplikációk és a női test "inflációja", amit a terhesség szövődményei okoznak.

Amúgy porcelánbabákat gyűjtök, és elképesztő, hogy manapság milyen színes a porcelánbabák ruhakínálata. Az egyik babám fehér tüll ruhája tökéletes lenne a fotósorozathoz. Anyukám szerint varrónőnek kellett volna mennem, mert ügyesen bánok a varrótűvel, a férjem szerint a kecses alakommal inkább modellnek, apám szerint pedig a remek üzleti érzékemmel árusnak. Szeretek olyan színeket és textíliákat találni a babáim bőrtónusához, mint a tüll, sifon, selyem és szatén. Mindenki szeretné, ha dolgoznék már, csak én nem akarok. Jó nekem így a porcelánbabáimmal.

Nem fogom elmondani a férjemnek, hogy vettem egy gyereket. Ő a hagyományos gyermeknemzés híve – fúj, az amúgy is milyen undorító dolog. Én a steril dolgokat szeretem, a férjem sajnos nem ilyen. Azt fogom elhitetni vele, hogy mint ahogyan az új frizurámat, körmömet vagy ruhámat sem szokta észrevenni, úgy a terhességem is elkerülte a figyelmét.

A román árus nem kért sokat a "normann" típusú kislányért. Először egy másik gyerekre mutattam, de közölte, hogy az fiú, ettől azonnal el is ment a kedvem. Az árus szerint a fiúkra nagyobb a kereslet, így egy normann kislányhoz egy spanyol kisfiú áráért juthatok hozzá. Magyarországon a kreol és az ázsiai csecsemők fogynak a leglassabban. Hátrament, hogy megnézze a friss árut a raktárban. Aznap szállították, még a dobozban volt. Előhozta, mérlegre tette, és elmondta, hogy négy kiló harminc deka, két hónapos kislány. "Jó lesz, vagy nézzen kisebbet?" – kérdezte. Azonnal rávágtam, hogy elviszem. Megkérdezte, szeretném-e, ha mikulásmintás selyem pelenkába csomagolná, és szalagot is kötne a nyakára.

A címkén az állt, hogy a kislány Stockholmból származik, de nem aggódom. Abban a multikulti környezetben az újszülöttek úgy jönnek világra, hogy legalább négy nyelvet beszélnek, és az egyik az angol. Végre gyakorolhatom az angolt!

Veszek egy svéd szótárat és egy receptkönyvet, hiszen kár lenne, ha a gyökereitől elszakadna. Régebben már próbálkoztam a főzéssel, de hamar ráuntam – a férjem szerint azért, mert a porcelánbabáimmal voltam elfoglalva, és az étel odaégett. Azért évente egyszer, karácsonykor szoktam főzni. Így talán nem is fog annyira meglepődni, ha svéd húsgolyót készítek. Jó dolga lesz nálunk a kislánynak, értek a gyerekek nyelvén, biztosan ízleni fog neki a húsgolyó, főleg, ha tüllruhában tálalom.

De persze a férjemnek nem mutatom meg az ajándékot karácsony napjáig.

fejléckép: Jessie Willcox Smith - Mrs. Doasyouwouldbedoneby (1916)